Nyolcadik fejezet

FIGYELEM!
Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.


Nyolcadik fejezet 

A fiú nem szólt semmit,csak kábán mosolygott.
-Tudtam,hogy valami nincs rendben veled-mondta és felnevetett.
-Ezt mégis hogy érted?-kérdeztem kíváncsian.
-Áá semmi,csak már amikor először megláttalak és beszéltem veled rögtön feltűnt,hogy nem vagy egy átlagos lány. De ezt persze jó értelemben  mondom. Amit pedig a szüleiddel tettél..hát biztos megérdemelték. És nyugi,nem foglak feladni a rendőrségen meg ilyen helyeken..nekem is volt pár gyilkosságban már részem,így inkább messziről kerülöm a rendőrséget-mondta majd elnevette magát.
-Te és a gyilkosság? Jó vicc-mondtam sunyi mosollyal.
-Én komolyan beszélek-mondta és lesütötte szemeit. Kezdtem hinni neki.
-Mégis miféle gyilkosság? 
-Hát..-kezdte lassan.-Egyik nap az iskola után jöttem ki az a ajtón,majd hirtelen egy fekete autó parkolt le elém. A karomnál fogva rángattak be az autóba. Kis időnyi út után elérkeztünk valamiféle erdőbe. Ott kiszedted a kocsiból és lefektettek a földre. Elkezdtek levetkőztetni.Én persze ebbe nem mentem bele így letépték rólam a ruhámat. Ezt nem hagyhattam annyiban. Meg akartak erőszakolni....Nem volt más választásom,a zsebemből előkapta a fegyverem és golyót eresztettem az összes rohadt férfi homlokába.Megöltem őket.  Semmi bűntudatom nem volt ezek után.Ezek után véres testtel elindultam a kocsi felé. A kulcs szerencsére már a helyén volt így csak el kellett fordítanom azt és a kocsi beindult. Teljes sebességgel indultam el abba az irányba ahonnan jöttem. Nem tudom,hogy azóta rátaláltak-e már az áldozataim testére,de nem is érdekel. 
-Hűű,ez tök jó-mondtam tátott szájjal.
Dani közelebb jött hozzám majd ezt mondta:-Nem félsz tőlem?
Nem,sőt úgy érzem kezdelek egyre jobban megkedvelni.-mondtam majd kacsintottam egyet. 
Tök jófej ez a Bence. Pedig én nem szoktam bárkit csak úgy megkedvelni. Talán ezért nem is voltak soha barátaim. Az iskolában mindig egyedül voltam. Általában sötétebb ruhákban jártam. Nem voltam olyan mint a többiek. És persze,ha már nem volt olyan mint ők ki is lettem közösítve. Minden egyes nap rajtam csúfolódtak a többiek,de engem nem érdekelt. Ha kellett bárkit bármikor meg tudtam verni. Nem féltem a többiektől. Ezek a tulajdonságaim még a mai napig megvannak,gondolom ezért nincsenek még most se barátaim. Kivéve ezt a Bence gyereket meg Danit. Bár Dani és van amikor itt van van amikor nincs. Az esetek 90%-ban amikor szükségem van rá akkor nincs itt,amikor pedig nincs rá szükségem újra előkerül. Ezt nem tudom mire vélni. Most,hogy eszembe jutott felpillantottam az albérlet ablakára. A szobánkba fel volt kapcsolva a lámpa,és árnyékok elhaladását láttam bent. Kissé megijedtem ..
-Halóó,Eszter figyelsz te rám?!-kérdezte kissé morgósan Bence.
Nem válaszoltam neki semmi,megfogtam a kezét és elkezdtem befelé húzni az épületbe.Idegesen rohantam fel a lépcsőn. Ki lehet a lakásban? Dani? De ki van vele? Lenyomom a kilincset,majd a bent levő látvány teljesen lesokkol. Dani eszméletlenül fekszik a földön a fejéből ömlik a vér. Előtte pedig egy fekete sapkás alak áll. Ezután érzem ahogy a lábaim elnehezednek és összeesek a földön. Az utolsó dolog amire emlékszem egy pisztoly hangja volt...

Hetedik fejezet

FIGYELEM!

Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget. 

Hetedik fejezet 

-Nem emlékszel semmire?-kérdezte a srác ámulva.
-Szerinted ha emlékeznék akkor itt kérdezősködnék?!
-Jójó,nyugi drága,elmesélek mindent. 
-Na hajrá! 
-Szóval,kezdem a legelején. Éppen a boltba jöttem le egy kis sörért,amikor megláttalak téged. Eléggé kábultan néztél ki.Először csak azt hittem részeg vagy. Folyamatosan azt kiabáltad,hogy 'Eressz el'..meg hogy 'Ne gyere közelebb!' Kissé megijedtem,de miután láttam,hogy összeestél,odarohantam hozzád. Nem nyitottad ki a szemed és vérzett az orrod. Már azon gondolkoztam,hogy hívom a mentőket,de pár másodperc múlva ki is nyitottad a szemed,és a vérzés is abbamaradt. Most pedig itt vagy az ölemben. Ennyi a történet. 
Ahogy mesélte a történeteket kezdett eszembe jutni mi is történt. Mikor eszembe jutott annak a férfinek az arca,akit láttam,teljesen lesápadtam.
-Hééj,jól vagy?-kérdezte a fiú. Na de tényleg..ki ez a fiú?
-I-igen. Amúgy te kis is vagy? 
-Ohh,bocsi még be sem mutatkoztam. A nevem Bence. És téged hogy hívnak?
-Eszter. Köszi,hogy segítettél.
Bence elmosolyodott. Irtó cuki volt. 
-De ugye tudod kedves Eszter,hogy most jössz nekem egyel.
-És mégis mivel jövök neked?
-Azt még nem  tudom. De első lépésnek elég lesz az,ha hazakísérhetlek és ha megadod a telefonszámom.
-Oké benne vagyok! Gyere induljunk el,a számom pedig +3630*********.
A hazafelé tartó úton nem nagyon beszéltünk. Elérkeztünk az utcánkba.
-Félelmetes egy környéken laksz te lány. Nem félsz itt egyedül közlekedni meg ilyenek? 
-Már megszoktam. Eleinte féltem,de az már a múlté.
-A szüleiddel laksz itt?-kérdezte Bence.
Gombóc gyűlt a torkomba. Egyre jobban tudatosult bennem,hogy megöltem a szüleim.
-Nem,már nem velük élek.
-És,hogy tudod kifizetni az albérletet? Dolgozol valahol?
-Igen dolgozok,és az albérlet a munkahelyem tulajdona. 
-Mii? Dolgozol? Hol találtál ilyen fiatalon munkát?
-Egy sztriptízbárban-válaszoltam Bencének lehajtott fejjel.
A helyre ahol dolgozok sohasem voltam valami büszke.
-Nekem is kellene egy munka..esetleg nem szeretnéd megkérdezni a főnöködet,hogy engem is alkalmazna-e?
-Nem.
-Most miéért?-kérdezte sopánkodva Bence.-Így is tartozol nekem egy szívességgel,ezzel legalább már le is tudhatnád azt.
-Na jó. Megkérdezem Joe-t de már csak holnap. 
-Juhúú,Eszter szuper vagy.
Na tessék,ezt jól megcsináltam..
-Amúgy..-kérdezte.-Miért nem élsz már a szüleiddel. Nem bántásként. Már én sem élek velük így érdekel,hogy te miért nem élsz velük.
-Ahhoz semmi közöd.
-Nemáár,mesélj egy kicsit magadról-könyörgött.
-Ha tényleg ennyire akarod tudni,akkor elmondom-megfordultam,odahajoltam hozzá,megfogtam a bőrdzsekijének elejét,közelebb húztam magamhoz majd a szemébe mondtam:-Leszúrtam őket!

Hatodik fejezet

FIGYELEM!

Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.

Hatodik fejezet 

A hét további napja rettegésben teltek. Vajon rájöttek,hogy én vagyok a tettes? Az nem lehet..Nem hagytam magam után semmilyen bizonyítékot. A véres ruhákat,ágyneműket elégettem a kés pedig az albérletben van az ágyam alatt. Talán valamit elfelejtettem volna eltávolítani? Milliónyi dolog járt a fejemben és amihez  leginkább nem volt kedven az a munka volt. 

A rendőrös incidens óta az összes részeg faszi azzal piszkál,hogy 'Mivan rendőrnő? Büntessen már meg engem is.' Mondanom se kell,nagyon elegem volt már belőlük. Plusz még a főnöktől is megkaptam a lecseszést. Senki nem hitte el,hogy nem én vagyok a tettes. Ennyire ki nézik belőlem,hogy egy gyilkos vagyok? Mondjuk ez éppen lehet jó hír is,bebizonyosodott,hogy egy 'rossz' kislány külsővel rendelkezem.

Dani az esettel kapcsolatban nem szólt semmit amit nagyon furcsálok. Bár a napokban már nem is láttam őt. Dolgozni sem jár,semmi.

Ma olyan 21:00-kor végeztem a bárban és mivel nem volt semmi dolgom én Dani sem volt otthon,gondoltam sétálok egy kicsit és veszek legalább cigit magamnak. Az utcák sötétek voltak. Elég kihalt városrészben van a lakás. Egy nap maximum 5-10 kocsi jár a környéken. Csöndes egy hely. A közelben van egy kis bolt. Már ismertem a helyet,mert mindig is ide jártam cigiért,így hát ma is mint mindig besétáltam a boltba. Az ajtó magától nyílt ki előttem,elballagtam a kosarakig,felkaptam egyet és már indultam is a kassza felé. Minden ugyanolyan volt,mint amilyen szokott lenni,egy dolgot kivéve. A szokásos duci pénztáros nő helyett,egy öreg néni állt a kasszánál. Odasétáltam...
-Egy doboz kék marlborot kérnék!
-Kérem mutassa meg a személyi igazolványát kisasszony.Ha elmúlt 18 éves azonnal kiszolgálom.
-Nincs nálam a személyim,de már elmúltam 18.-hazudtam a szemébe.
-Hát ha nincs magánál a személyi sajnos nem szolgálhatom ki önt.
-Na na szórakozzon velem. Vagy ad egy doboz cigit,vagy valami olyan dolgot teszek,amit nagyon meg fog bánni.-mondtam majd előhúztam a zsebemből a műpisztolyomat.
Ez a pisztoly teljesen úgy nézett ki mint egy igazi és ezáltal nem volt nehéz becsapni az embereket.
-I-igenis kisasszony.-mondta az öreg dadogva,majd felém nyújtotta a dobozt.
-Kösz.-szóltam oda neki majd kikapva a kezéből a csomagot elindultam a kijárat felé. 
Kiléptem az ajtón és mélyen beleszippantottam a füst szagú levegő,majd elindultam vissza az albérletbe. Ahogy mentem az utcán és hallgattam a magassarkúm kopogását hirtelen figyelmes lettem még egy cipő talp kopogására,méghozzá magam mögül. Nyugodt mozdulattal megfordultam majd megpillantottam magam előtt egy férfit akinek a teste tele volt karcolásokkal a fejéből és a szájából  pedig ömlött a vér.
-Ki-i magam?-kérdeztem reszketve,de a 'lény' nem válaszolt,csak bámult engem. 'Biztos csak képzelem...' mondogattam magamnak. 
-Tűnj el!-kiáltottam,de a férfi nem tűnt el,csak kezdett egyre közelebb jönni hozzám. Próbáltam elszaladni,de a lábaim mintha a földbe gyökereztek volna. Éreztem ahogy hűvös,véres kezével megfogja az arcom és........elájultam.
Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen,de egy fiú ölében ébredtem fel. Rettenetesen cuki srác volt. Kék szeme volt és fekete kicsit hosszúkás haja. Éppen a fejemet simogatta.
-Hol vagyok?....-kérdeztem kómásan.

Ötödik fejezet

FIGYELEM!

Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.

Ötödik fejezet 

'Önt kerestük kisasszony'. 

Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben,majd mire észbe kaptam már a bilincs a kezemen volt.

-Hééj,engedjenek el!  Nem csináltam semmit!

-Hát ha a szülei megölése magának semmit sem jelent,akkor itt bajok vannak.-szólalt meg a mellettem álló rendőrfőnök.

Ránéztem Danira,aki még mindig az ajtóban állt és láttam az arcán a félelmet. Szerintem ő még jobban aggódott mint én. 

Nem volt mit tenni,engedelmeskedve a rendőrnek beültem a kocsiba,majd pár perc múlva elhajttottunk a rendőrállomás irányába. 

Az út kb. fél óra volt. Lassan,unalmasan telt az út. Egész végig azon gondolkoztam,hogy mi lesz velem ezek után? Lesz-e valami súlyosabb következménye a történteknek? Mi van ha kirúgnak vagy ami még rosszabb,ha börtönbe zárnak? Bele sem merek gondolni..

-Ébresztő kisasszony,megérkeztünk!-hallottam egy érdes hangot,majd feleszméltem a bambulásból.

-Mit fognak most csinálni?-kérdeztem kissé remegő hangon.

-Kihallgatjuk magát.-érkezett a válasz.

Oké..csak kihallgatnak..semmi extra. Nyugodtan kell maradnom. Nem szabad,hogy észrevegyék,hogy félek,akár csak egy kicsit is. 

-Erre fáradjon kisasszony.-mondta a rendőrkapitány és ez nagy fekete ajtó irányába mutatott.

-Nem vagyok kisasszony,főleg nem magának!-mondtam,de nem volt időm megnézni az arckifejezését,mert a mellette álló civil ruhában levő alak elkezdett lökdösni az ajtó felé.

-Naa,ne lökdössön már,tudok menni egyedül is!-kiáltottam rá.

Beléptem az ajtón és egy hatalmas szobában találtam magam. Pont olyan volt mint amilyen a filmekben szokott lenni. Az ajtóval szemben,a szoba közepén egy hatalmas asztal volt aminek egy-egy végében egy szék volt elhelyezve. Az asztalon valami papírok voltak,meg egy kisebb lámpa. Először egy kicsit kirázott a hideg a helytől,de idővel el is múlt ez az érzés. 

Leültettek az egyik székre majd magamra hagytak azzal a paranccsal,hogy foglaljam el magam,amíg meg nem érkezik a ügy vezetője. Nem kellett sokáig várnom,percek múlva megérkezett egy középmagas,öltönyös férfi.Leült a velem szemben levő székre.

-Jónapot. Mr. Brown vagyok,és én kaptam meg a szülei gyilkosságának ügyét.

-Mikor mehetek már haza?-kérdeztem hűvösen.

-Amint választ ad a kérdéseimre.-hangzott a felelet.

-Jó,akkor kezdjük el minél hamarabb..

-Akkor drága Eszter,először is mit csinált a szülei halálának időpontja előtt? 

-Otthon voltam.

-És tudja ezt valaki bizonyítani?

-Nem,mivel egyedül élek..

-A szomszédok pár nappal ezelőtt,veszekedést hallottak a házból,majd látták magát ahogy elhagyja a házat. Mi történt önök között?

-Ahhoz aztán tényleg nincs köze.

-Összekaptak valamin a szüleivel,ön nagyon megharagudott rájuk és elhatározta,hogy megöli őket. Nem így volt kisasszony?

-Na mostmár elég! Nem mondok többet addig amíg nem szereznek nekem egy ügyvédet! És most hazamegyek!

-Nyugodtan! De nemsokára újra találkozunk.

Nem is kellett több. Felpattantam a székről és kiviharoztam a szobából.

Negyedik fejezet

FIGYELEM!

Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.

Negyedik fejezet - Veszély

Másnap úgy ébredtem fel,mintha semmi sem történt volna. Mint minden egyes átlagos reggelen,ma is felkeltem,letusoltam,kisminkeltem magam,fogat mostam majd felöltöztem. 

Miután összeszedtem magam elindultam a bejárat felé. Az ajtó előtt gyorsan felhúztam a lábamra az új bakancsomat,amit az e havi fizetésemből tudtam megvenni (*-*). Mit ne mondjak,rohadt jól nézett ki. 

Ezek után nem is volt más dolgom minthogy elinduljak a drága munkahelyemre. A napok folyamán egyre inkább megkedveltem ezt a munkát. Nem is olyan rossz mint amilyennek elsőre gondoltam. Rendesen kapok fizetést és a akikkel együtt dolgozok mindannyian kedvesek velem. 

                                                                        

                                                                               ***

Mire beértem már az egész hely tele volt. Miközben átsétáltam a padok között rengeteg mocskos és perverz bókot kaptam a részeg vendégeinktől. Odaértem Joehoz.

-Jóreggelt!-üdvözöltem.

-Neked is cica! Örülök,hogy itt vagy. Látom máris szereztél magadnak egy-két rajongót.-mondta,majd végignézett az idősebbnél idősebb pasik tömegén. 

Jól esett hallani,hogy legalább valaki örül annak,hogy láthat engem. 

Adtam neki egy puszit,majd elindultam a raktár felé,hogy kipakoljam azt a rengeteg mennyiségű piát amit ki kell szolgálnom ma a vendégeknek. Az ajtó mellett ott ült Dani. Miközben mentem felé végig engem nézett. Nagyon furcsa egy srác,de azért bírom. 

-Szia Dani.-köszöntem neki.

-Szia Eszter! Figyelj...lenne egy kis beszédem veled kettesben.

-Ki kéne pakolnom a piákat a raktárból,gyere ott tudunk beszélni!

Vajon mit akar mondani? 

Bementünk az ajtón,majd amint mindketten beértünk Dani bezárta az ajtót kettőnkre a kulcsot pedog a nadrágjába ejtette. 

-Mit akarsz már megint?-kérdeztem kíváncsian.

-Téged.-hangozott a felelet,majd száját az enyémhez nyomta.

Próbálhattam volna ellökni magamtól,de nem akartam. Egyszerűen csak jól esett,hogy valaki végre felfigyelt rám. De rájöttem,hogy ez így nem jó. Nem használhatom őt ki,akármennyire is akarom. Lassan és nehezen végülis sikerült eltolni magamtól.

-Azt hittem te is akarod..-mondta Dani.

Nem mondtam neki semmit,csak gyorsan belenyúltam a nadrágjába,kiemeltem a kulcsot,behelyeztem a zárba és kinyitottam az ajtót. És amit ekkor láttam..alig hittem a szememnek...Egy halom rendőr bent a kulbban,az épület előtt pedig rengeteg szirénázó rendőrautó.  Az egyik rendőrkapitány rámnézett majd ezt mondta: 'Önt kerestük kisasszony'. 

Harmadik fejezet

FIGYELEM!
Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.

Harmadik fejezet 

Miért történik ez? Hogyan jutottam el idáig?
Ezek a kérdések jártak a fejemben reggel ébredés után. Nem hagyhatom,hogy a szüleim büntetés nélkül megússzák azt,amit velem tettek.
Már csak egy kérdés maradt..hogyan álljak rajtuk bosszút? Mi az,amivel igazán fájdalmat tudnék nekik okozni? Ha a saját lányuk elvesztése nem okozott nekik problémát,akkor mi fog? Nehéz dolgom lesz..
Na de irány a munka! Egy cseppnyi kedvem sincs bemenni abba a porfészekbe. Az a hely tele van hülye,üresfejű emberekkel akik minden pénzüket italra és szerencsejátékra költik. Ráadásul még büdös is van! Amint tehetem átmegyek egy másik helyre.
Beléptem az ajtón.Rengeteg embert pillantottam meg magam előtt. Többet,mint amennyien tegnap voltak. Szájtátva mentem oda Joehoz.
-Mi ez a sok ember?-kérdeztem ámélkodva.
-Jó mi? Ez a sok ember itt mind miattad vannak itt.
A szemem elkerekedett. Hogy mi? Miattam? Ezt most nagyon is jól esett hallani.
-Ez szuper!-ugrándoztam.
Ez a kis jelenet el is felejtette velem minden bajomat. Boldogan ugrándoztam az asztalok között.
Ekkor még nem sejtettem,hogy mi fog ezek után történni.
Amint végettért a műszakom a jókedvem is elszállt. Ismét szembe kellett néznem azzal a tudattal,hogy a szüleim kidobtak,nekem pedig bosszút kell rajtuk állnom.Elindultam egyenesen a házunk felé. Azt sem tudtam mit csinálok,csak mentem előre amerre a lábaim vittek. Ahogy sétáltam az utcán végig hallottam a cipőm halk kopogását. Elértem a házunkig. Nagy bézs színű építmény volt. Két emeletes. Az elején egy erkély helyezkedett el a hátsó kertben pedig egy terasz volt. Amint ezeket megláttam,minden eszembe jutott. A sok évnyi szenvedés a falak között. A magány és szomorúság amit éreztem. Az,hogy milyen egyedül voltam mindvégig. Ezek a gondolatok mint egy késdöfés hatoltak be e a szívembe.Nem bírtam tovább. Éreztem ahogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon.Nem is álldogáltam ott tovább,benyitottam az ajtón. Szerencsémre az én édesdrága szüleim soha nem zárják be az ajtót. Milyen kis felelőtlenek.
Beléptem az ajtón. A konyha felé indultam. Azt sem tudtam mit  csinálok.Nem tudtam irányítani a testem.
Kihúztam az evőeszközös fiókot és előhúztam belőle egy hosszú kést,majd a szüleim szobája fel vettem a irányt.

 Lassan ballagtam fel a lépcsőn a késsel a kezemben. Már a szüleim szobája előtt voltam. Kinyitottam az ajtót,besétáltam,majd  az ágyuk főlé hajoltam. Megpusziltam mindkettőjük homlokát,majd a szívükbe szúrtam a kést.

Második fejezet

FIGYELEM!
Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.

Második fejezet

Első nap az elbaszott életem elején.
Reggel 7-kor keltem fel,mert 8-kor kezdődött a műszakom. Sohasem hittem volna,hogy 17 évesen dolgozni fogok egy ilyen night klubban. Na de térjünk vissza a reggelre.Felkeltem és megpillantottam a mellettem szunyókáló Danit.Ugyanolyan édes volt mint tegnap.Kimentem a fürdőszobába,menetem a zuhanykabinba és elkezdtem magamra engedni a forró vizet.Nekidőltem a falna és hagytam ahogy a víz melegsége átjárja az egész testem.Hirtelen ajtókattanást hallottam,majd pár másodperccel később a kabin ajtaja elhúzódott és megpillantottam Danit,ahogy félmeztelenül áll az ajtóban.
-Héjj,mit csi..-de nem tudtam befejezni a mondatom,mert Dani bejött mellém a fülkébe és ajkát az enyémhez nyomta.A víz eközben még mindig jött ránk. Dani szőke haja a fejére tapadt amitől még ellenállhatatlanabb lett.Nem bírtam eltolni magamtól.Ott álltam csurom vizesen,meztelenül,Danival a zuhanykabinban már az első nap.Végre észbekaptam. Mi a francot csinálok én? Azonnal eltoltam magamtól és kérdőre vontam a viselkedését.
-Te mégis mi a francot csinálsz?-kérdeztem felháborodva.
-Nem is tudom..túl nagy volt a kísértés.-mondta kicsit elpirulva.
Nem mondtam neki semmit,csak kimentem a szobámba és felkaptam magamra a fehérneműmet.Addigra már Dani is kijött és átöltözött egy száraz ruhába.
Visszamentem a fürdőbe megszárítani a hajamat. Mikor végeztem kimentem és felvettem a munkaruhám. Megnéztem magam a tükörben,és a fél seggem tényleg kint volt abból a szoknyából.A számban egy almával indultam el dolgozni.
-Elmentem!-kiabáltam vissza az ajtóból.Elindultam lefelé a lépcsőn egyenesen be a klubba.Amikor beléptem az ajtón nagyon meglepődtem.A hely tömve volt emberekkel.A sarokban láttam,ahogy Joe nekem integet.Odamentem hozzá.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia csinibaba,milyen jól áll neked ez a munkaruha.-mondta és kacsintott egyet.
-Na és mit is kell pontosan csinálnom?-kérdeztem.
-Nem lesz nehéz,csak ki kell menni az emberekhez,felvenni a rendelésüket majd kivinni nekik,de közben azért jól riszáld a segged,hogy adjanak neked borravalót.
Rázzam a seggem mint egy ribanc? Menni fog! Akkor kezdjük.
-Jónapot,mit hozhatok?
-Sziamia cica. Hmm hozhatnál egyet magadból!-mondta egy szakállas fickó majd rácsapott a seggemre.Abban a pillanatban megjelent mögöttem Dani.
-Uram,nem fogdossuk a pincéreket! Mondja meg mit akar rendelni és ennyi.
-Jólvan,jólvan nyugi. Akkor egy korsó sört kérnék a cicuskától.
-Azonnal hozom.-mondtam flegmán.
Miközben járkáltam az asztalok között,úgy ráztam a seggem,hogy azt hittem leesik.De mondjuk bevált.Összesen 3000 Ft borravalót kaptam ma,pedig még csak most kezdtem.
Amikor az ebédszünetem után visszatértem Joe odajött hozzám.
-Eszter! Kérlek,kérlek..a rúdtáncosok akiket ma meghívtunk gyomorrontást kaptak.Nem tudnál beugrani helyettük?
-Attól függ.Kapok érte plusz pénzt?-mindenre fel voltam készülve.
-Persze!
-Akkor oké,elvállalom!
Életemben most fogok először sztriptízelni,de lehet,hogy a jövőben sok szükségem lesz a tapasztalatokra.
-Itt a ruha.-nyomott még egy adag ruhát a kezembe Joe.-Aztán ügyes legyél!;)
A ruha egy rózsaszín csipkés tangából és egy rózsaszín melltartóból állt.Mit ne mondjak rohadt szexi voltam benne,már vártam hogy felléphessek.Felvettem a ruhát és kimentem Joehoz,hogy megkérdezzem mikor mehetek már a rúdra.
-Na kész vagyok.-mondtam és megpördültem.
Joe és a mellette álló 2 férfi tágra nyílt szemekkel bámultak engem.
-Mikor mehet már?-kérdeztem nyavajogva.
-Amikor csak szeretnél babám.
-Akkor megyek is.-mondtam majd felléptem a színpadra.Amint odamentem a rúdhoz minden férfi rám nézett és csorgatták a nyálukat.A zene elindult.Felugrottam a rúdra és elkezdtem táncolni rajta. Néha-néha odamentem a színpad alatt álló fickókhoz és hagytam,hogy a feneket illetve mellemet fogdossák és pénzt csúsztassanak a ruhámba.Amikor véget ért az előadásom mindenki hangos tapssal díjazott.Lejöttem a színpadról és Joe mondta,hogy nekem mára ennyi volt a munka,hazamehetek.Így hát hazamentem és leültem TV-zni. Vártam,hogy Dani hazajöjjön.22:00 óra körül lehetett amikor végre kinyílt a bejárati ajtó,és Dani lépett be a szobába.
-Szia.-köszöntem neki.
-Mégis,hogy képzelted?-kérdezte köszönés nélkül.
-Micsodát?-értetlenkedtem.
-Hogy sztriptízeltél..a sok idegen férfi ott csorgatta előtted a nyálát,fogdoshatott téged.Ha nekik megengedted,nekem miért nem? Azt akarod,hogy énis adjak érted pénzt? Mégis mi...-nem hagytam,hogy befejezze a mondatát.Olyan édes volt,nem bírtam magammal. Megcsókoltam.Megcsókoltam,majd megfogtam az egyik kezét amit a mellemre,a másik kezét pedig a fenekemre tettem.Csak néhány percig ültünk így,mert ismét ellöktem magamtól.
-Na tessék,ennyi volt. Mostmár nem panaszkodhatsz!-mondtam és kacsintottam egyet.