Nyolcadik fejezet

FIGYELEM!
Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.


Nyolcadik fejezet 

A fiú nem szólt semmit,csak kábán mosolygott.
-Tudtam,hogy valami nincs rendben veled-mondta és felnevetett.
-Ezt mégis hogy érted?-kérdeztem kíváncsian.
-Áá semmi,csak már amikor először megláttalak és beszéltem veled rögtön feltűnt,hogy nem vagy egy átlagos lány. De ezt persze jó értelemben  mondom. Amit pedig a szüleiddel tettél..hát biztos megérdemelték. És nyugi,nem foglak feladni a rendőrségen meg ilyen helyeken..nekem is volt pár gyilkosságban már részem,így inkább messziről kerülöm a rendőrséget-mondta majd elnevette magát.
-Te és a gyilkosság? Jó vicc-mondtam sunyi mosollyal.
-Én komolyan beszélek-mondta és lesütötte szemeit. Kezdtem hinni neki.
-Mégis miféle gyilkosság? 
-Hát..-kezdte lassan.-Egyik nap az iskola után jöttem ki az a ajtón,majd hirtelen egy fekete autó parkolt le elém. A karomnál fogva rángattak be az autóba. Kis időnyi út után elérkeztünk valamiféle erdőbe. Ott kiszedted a kocsiból és lefektettek a földre. Elkezdtek levetkőztetni.Én persze ebbe nem mentem bele így letépték rólam a ruhámat. Ezt nem hagyhattam annyiban. Meg akartak erőszakolni....Nem volt más választásom,a zsebemből előkapta a fegyverem és golyót eresztettem az összes rohadt férfi homlokába.Megöltem őket.  Semmi bűntudatom nem volt ezek után.Ezek után véres testtel elindultam a kocsi felé. A kulcs szerencsére már a helyén volt így csak el kellett fordítanom azt és a kocsi beindult. Teljes sebességgel indultam el abba az irányba ahonnan jöttem. Nem tudom,hogy azóta rátaláltak-e már az áldozataim testére,de nem is érdekel. 
-Hűű,ez tök jó-mondtam tátott szájjal.
Dani közelebb jött hozzám majd ezt mondta:-Nem félsz tőlem?
Nem,sőt úgy érzem kezdelek egyre jobban megkedvelni.-mondtam majd kacsintottam egyet. 
Tök jófej ez a Bence. Pedig én nem szoktam bárkit csak úgy megkedvelni. Talán ezért nem is voltak soha barátaim. Az iskolában mindig egyedül voltam. Általában sötétebb ruhákban jártam. Nem voltam olyan mint a többiek. És persze,ha már nem volt olyan mint ők ki is lettem közösítve. Minden egyes nap rajtam csúfolódtak a többiek,de engem nem érdekelt. Ha kellett bárkit bármikor meg tudtam verni. Nem féltem a többiektől. Ezek a tulajdonságaim még a mai napig megvannak,gondolom ezért nincsenek még most se barátaim. Kivéve ezt a Bence gyereket meg Danit. Bár Dani és van amikor itt van van amikor nincs. Az esetek 90%-ban amikor szükségem van rá akkor nincs itt,amikor pedig nincs rá szükségem újra előkerül. Ezt nem tudom mire vélni. Most,hogy eszembe jutott felpillantottam az albérlet ablakára. A szobánkba fel volt kapcsolva a lámpa,és árnyékok elhaladását láttam bent. Kissé megijedtem ..
-Halóó,Eszter figyelsz te rám?!-kérdezte kissé morgósan Bence.
Nem válaszoltam neki semmi,megfogtam a kezét és elkezdtem befelé húzni az épületbe.Idegesen rohantam fel a lépcsőn. Ki lehet a lakásban? Dani? De ki van vele? Lenyomom a kilincset,majd a bent levő látvány teljesen lesokkol. Dani eszméletlenül fekszik a földön a fejéből ömlik a vér. Előtte pedig egy fekete sapkás alak áll. Ezután érzem ahogy a lábaim elnehezednek és összeesek a földön. Az utolsó dolog amire emlékszem egy pisztoly hangja volt...