FIGYELEM!
Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.
Hetedik fejezet
-Nem emlékszel semmire?-kérdezte a srác ámulva.
-Szerinted ha emlékeznék akkor itt kérdezősködnék?!
-Jójó,nyugi drága,elmesélek mindent.
-Na hajrá!
-Szóval,kezdem a legelején. Éppen a boltba jöttem le egy kis sörért,amikor megláttalak téged. Eléggé kábultan néztél ki.Először csak azt hittem részeg vagy. Folyamatosan azt kiabáltad,hogy 'Eressz el'..meg hogy 'Ne gyere közelebb!' Kissé megijedtem,de miután láttam,hogy összeestél,odarohantam hozzád. Nem nyitottad ki a szemed és vérzett az orrod. Már azon gondolkoztam,hogy hívom a mentőket,de pár másodperc múlva ki is nyitottad a szemed,és a vérzés is abbamaradt. Most pedig itt vagy az ölemben. Ennyi a történet.
Ahogy mesélte a történeteket kezdett eszembe jutni mi is történt. Mikor eszembe jutott annak a férfinek az arca,akit láttam,teljesen lesápadtam.
-Hééj,jól vagy?-kérdezte a fiú. Na de tényleg..ki ez a fiú?
-I-igen. Amúgy te kis is vagy?
-Ohh,bocsi még be sem mutatkoztam. A nevem Bence. És téged hogy hívnak?
-Eszter. Köszi,hogy segítettél.
Bence elmosolyodott. Irtó cuki volt.
-De ugye tudod kedves Eszter,hogy most jössz nekem egyel.
-És mégis mivel jövök neked?
-Azt még nem tudom. De első lépésnek elég lesz az,ha hazakísérhetlek és ha megadod a telefonszámom.
-Oké benne vagyok! Gyere induljunk el,a számom pedig +3630*********.
A hazafelé tartó úton nem nagyon beszéltünk. Elérkeztünk az utcánkba.
-Félelmetes egy környéken laksz te lány. Nem félsz itt egyedül közlekedni meg ilyenek?
-Már megszoktam. Eleinte féltem,de az már a múlté.
-A szüleiddel laksz itt?-kérdezte Bence.
Gombóc gyűlt a torkomba. Egyre jobban tudatosult bennem,hogy megöltem a szüleim.
-Nem,már nem velük élek.
-És,hogy tudod kifizetni az albérletet? Dolgozol valahol?
-Igen dolgozok,és az albérlet a munkahelyem tulajdona.
-Mii? Dolgozol? Hol találtál ilyen fiatalon munkát?
-Egy sztriptízbárban-válaszoltam Bencének lehajtott fejjel.
A helyre ahol dolgozok sohasem voltam valami büszke.
-Nekem is kellene egy munka..esetleg nem szeretnéd megkérdezni a főnöködet,hogy engem is alkalmazna-e?
-Nem.
-Most miéért?-kérdezte sopánkodva Bence.-Így is tartozol nekem egy szívességgel,ezzel legalább már le is tudhatnád azt.
-Na jó. Megkérdezem Joe-t de már csak holnap.
-Juhúú,Eszter szuper vagy.
Na tessék,ezt jól megcsináltam..
-Amúgy..-kérdezte.-Miért nem élsz már a szüleiddel. Nem bántásként. Már én sem élek velük így érdekel,hogy te miért nem élsz velük.
-Ahhoz semmi közöd.
-Nemáár,mesélj egy kicsit magadról-könyörgött.
-Ha tényleg ennyire akarod tudni,akkor elmondom-megfordultam,odahajoltam hozzá,megfogtam a bőrdzsekijének elejét,közelebb húztam magamhoz majd a szemébe mondtam:-Leszúrtam őket!
-Szerinted ha emlékeznék akkor itt kérdezősködnék?!
-Jójó,nyugi drága,elmesélek mindent.
-Na hajrá!
-Szóval,kezdem a legelején. Éppen a boltba jöttem le egy kis sörért,amikor megláttalak téged. Eléggé kábultan néztél ki.Először csak azt hittem részeg vagy. Folyamatosan azt kiabáltad,hogy 'Eressz el'..meg hogy 'Ne gyere közelebb!' Kissé megijedtem,de miután láttam,hogy összeestél,odarohantam hozzád. Nem nyitottad ki a szemed és vérzett az orrod. Már azon gondolkoztam,hogy hívom a mentőket,de pár másodperc múlva ki is nyitottad a szemed,és a vérzés is abbamaradt. Most pedig itt vagy az ölemben. Ennyi a történet.
Ahogy mesélte a történeteket kezdett eszembe jutni mi is történt. Mikor eszembe jutott annak a férfinek az arca,akit láttam,teljesen lesápadtam.
-Hééj,jól vagy?-kérdezte a fiú. Na de tényleg..ki ez a fiú?
-I-igen. Amúgy te kis is vagy?
-Ohh,bocsi még be sem mutatkoztam. A nevem Bence. És téged hogy hívnak?
-Eszter. Köszi,hogy segítettél.
Bence elmosolyodott. Irtó cuki volt.
-De ugye tudod kedves Eszter,hogy most jössz nekem egyel.
-És mégis mivel jövök neked?
-Azt még nem tudom. De első lépésnek elég lesz az,ha hazakísérhetlek és ha megadod a telefonszámom.
-Oké benne vagyok! Gyere induljunk el,a számom pedig +3630*********.
A hazafelé tartó úton nem nagyon beszéltünk. Elérkeztünk az utcánkba.
-Félelmetes egy környéken laksz te lány. Nem félsz itt egyedül közlekedni meg ilyenek?
-Már megszoktam. Eleinte féltem,de az már a múlté.
-A szüleiddel laksz itt?-kérdezte Bence.
Gombóc gyűlt a torkomba. Egyre jobban tudatosult bennem,hogy megöltem a szüleim.
-Nem,már nem velük élek.
-És,hogy tudod kifizetni az albérletet? Dolgozol valahol?
-Igen dolgozok,és az albérlet a munkahelyem tulajdona.
-Mii? Dolgozol? Hol találtál ilyen fiatalon munkát?
-Egy sztriptízbárban-válaszoltam Bencének lehajtott fejjel.
A helyre ahol dolgozok sohasem voltam valami büszke.
-Nekem is kellene egy munka..esetleg nem szeretnéd megkérdezni a főnöködet,hogy engem is alkalmazna-e?
-Nem.
-Most miéért?-kérdezte sopánkodva Bence.-Így is tartozol nekem egy szívességgel,ezzel legalább már le is tudhatnád azt.
-Na jó. Megkérdezem Joe-t de már csak holnap.
-Juhúú,Eszter szuper vagy.
Na tessék,ezt jól megcsináltam..
-Amúgy..-kérdezte.-Miért nem élsz már a szüleiddel. Nem bántásként. Már én sem élek velük így érdekel,hogy te miért nem élsz velük.
-Ahhoz semmi közöd.
-Nemáár,mesélj egy kicsit magadról-könyörgött.
-Ha tényleg ennyire akarod tudni,akkor elmondom-megfordultam,odahajoltam hozzá,megfogtam a bőrdzsekijének elejét,közelebb húztam magamhoz majd a szemébe mondtam:-Leszúrtam őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése