Nyolcadik fejezet

FIGYELEM!
Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.


Nyolcadik fejezet 

A fiú nem szólt semmit,csak kábán mosolygott.
-Tudtam,hogy valami nincs rendben veled-mondta és felnevetett.
-Ezt mégis hogy érted?-kérdeztem kíváncsian.
-Áá semmi,csak már amikor először megláttalak és beszéltem veled rögtön feltűnt,hogy nem vagy egy átlagos lány. De ezt persze jó értelemben  mondom. Amit pedig a szüleiddel tettél..hát biztos megérdemelték. És nyugi,nem foglak feladni a rendőrségen meg ilyen helyeken..nekem is volt pár gyilkosságban már részem,így inkább messziről kerülöm a rendőrséget-mondta majd elnevette magát.
-Te és a gyilkosság? Jó vicc-mondtam sunyi mosollyal.
-Én komolyan beszélek-mondta és lesütötte szemeit. Kezdtem hinni neki.
-Mégis miféle gyilkosság? 
-Hát..-kezdte lassan.-Egyik nap az iskola után jöttem ki az a ajtón,majd hirtelen egy fekete autó parkolt le elém. A karomnál fogva rángattak be az autóba. Kis időnyi út után elérkeztünk valamiféle erdőbe. Ott kiszedted a kocsiból és lefektettek a földre. Elkezdtek levetkőztetni.Én persze ebbe nem mentem bele így letépték rólam a ruhámat. Ezt nem hagyhattam annyiban. Meg akartak erőszakolni....Nem volt más választásom,a zsebemből előkapta a fegyverem és golyót eresztettem az összes rohadt férfi homlokába.Megöltem őket.  Semmi bűntudatom nem volt ezek után.Ezek után véres testtel elindultam a kocsi felé. A kulcs szerencsére már a helyén volt így csak el kellett fordítanom azt és a kocsi beindult. Teljes sebességgel indultam el abba az irányba ahonnan jöttem. Nem tudom,hogy azóta rátaláltak-e már az áldozataim testére,de nem is érdekel. 
-Hűű,ez tök jó-mondtam tátott szájjal.
Dani közelebb jött hozzám majd ezt mondta:-Nem félsz tőlem?
Nem,sőt úgy érzem kezdelek egyre jobban megkedvelni.-mondtam majd kacsintottam egyet. 
Tök jófej ez a Bence. Pedig én nem szoktam bárkit csak úgy megkedvelni. Talán ezért nem is voltak soha barátaim. Az iskolában mindig egyedül voltam. Általában sötétebb ruhákban jártam. Nem voltam olyan mint a többiek. És persze,ha már nem volt olyan mint ők ki is lettem közösítve. Minden egyes nap rajtam csúfolódtak a többiek,de engem nem érdekelt. Ha kellett bárkit bármikor meg tudtam verni. Nem féltem a többiektől. Ezek a tulajdonságaim még a mai napig megvannak,gondolom ezért nincsenek még most se barátaim. Kivéve ezt a Bence gyereket meg Danit. Bár Dani és van amikor itt van van amikor nincs. Az esetek 90%-ban amikor szükségem van rá akkor nincs itt,amikor pedig nincs rá szükségem újra előkerül. Ezt nem tudom mire vélni. Most,hogy eszembe jutott felpillantottam az albérlet ablakára. A szobánkba fel volt kapcsolva a lámpa,és árnyékok elhaladását láttam bent. Kissé megijedtem ..
-Halóó,Eszter figyelsz te rám?!-kérdezte kissé morgósan Bence.
Nem válaszoltam neki semmi,megfogtam a kezét és elkezdtem befelé húzni az épületbe.Idegesen rohantam fel a lépcsőn. Ki lehet a lakásban? Dani? De ki van vele? Lenyomom a kilincset,majd a bent levő látvány teljesen lesokkol. Dani eszméletlenül fekszik a földön a fejéből ömlik a vér. Előtte pedig egy fekete sapkás alak áll. Ezután érzem ahogy a lábaim elnehezednek és összeesek a földön. Az utolsó dolog amire emlékszem egy pisztoly hangja volt...

Hetedik fejezet

FIGYELEM!

Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget. 

Hetedik fejezet 

-Nem emlékszel semmire?-kérdezte a srác ámulva.
-Szerinted ha emlékeznék akkor itt kérdezősködnék?!
-Jójó,nyugi drága,elmesélek mindent. 
-Na hajrá! 
-Szóval,kezdem a legelején. Éppen a boltba jöttem le egy kis sörért,amikor megláttalak téged. Eléggé kábultan néztél ki.Először csak azt hittem részeg vagy. Folyamatosan azt kiabáltad,hogy 'Eressz el'..meg hogy 'Ne gyere közelebb!' Kissé megijedtem,de miután láttam,hogy összeestél,odarohantam hozzád. Nem nyitottad ki a szemed és vérzett az orrod. Már azon gondolkoztam,hogy hívom a mentőket,de pár másodperc múlva ki is nyitottad a szemed,és a vérzés is abbamaradt. Most pedig itt vagy az ölemben. Ennyi a történet. 
Ahogy mesélte a történeteket kezdett eszembe jutni mi is történt. Mikor eszembe jutott annak a férfinek az arca,akit láttam,teljesen lesápadtam.
-Hééj,jól vagy?-kérdezte a fiú. Na de tényleg..ki ez a fiú?
-I-igen. Amúgy te kis is vagy? 
-Ohh,bocsi még be sem mutatkoztam. A nevem Bence. És téged hogy hívnak?
-Eszter. Köszi,hogy segítettél.
Bence elmosolyodott. Irtó cuki volt. 
-De ugye tudod kedves Eszter,hogy most jössz nekem egyel.
-És mégis mivel jövök neked?
-Azt még nem  tudom. De első lépésnek elég lesz az,ha hazakísérhetlek és ha megadod a telefonszámom.
-Oké benne vagyok! Gyere induljunk el,a számom pedig +3630*********.
A hazafelé tartó úton nem nagyon beszéltünk. Elérkeztünk az utcánkba.
-Félelmetes egy környéken laksz te lány. Nem félsz itt egyedül közlekedni meg ilyenek? 
-Már megszoktam. Eleinte féltem,de az már a múlté.
-A szüleiddel laksz itt?-kérdezte Bence.
Gombóc gyűlt a torkomba. Egyre jobban tudatosult bennem,hogy megöltem a szüleim.
-Nem,már nem velük élek.
-És,hogy tudod kifizetni az albérletet? Dolgozol valahol?
-Igen dolgozok,és az albérlet a munkahelyem tulajdona. 
-Mii? Dolgozol? Hol találtál ilyen fiatalon munkát?
-Egy sztriptízbárban-válaszoltam Bencének lehajtott fejjel.
A helyre ahol dolgozok sohasem voltam valami büszke.
-Nekem is kellene egy munka..esetleg nem szeretnéd megkérdezni a főnöködet,hogy engem is alkalmazna-e?
-Nem.
-Most miéért?-kérdezte sopánkodva Bence.-Így is tartozol nekem egy szívességgel,ezzel legalább már le is tudhatnád azt.
-Na jó. Megkérdezem Joe-t de már csak holnap. 
-Juhúú,Eszter szuper vagy.
Na tessék,ezt jól megcsináltam..
-Amúgy..-kérdezte.-Miért nem élsz már a szüleiddel. Nem bántásként. Már én sem élek velük így érdekel,hogy te miért nem élsz velük.
-Ahhoz semmi közöd.
-Nemáár,mesélj egy kicsit magadról-könyörgött.
-Ha tényleg ennyire akarod tudni,akkor elmondom-megfordultam,odahajoltam hozzá,megfogtam a bőrdzsekijének elejét,közelebb húztam magamhoz majd a szemébe mondtam:-Leszúrtam őket!