FIGYELEM!
Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.
Ötödik fejezet
'Önt kerestük kisasszony'.
Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben,majd mire észbe kaptam már a bilincs a kezemen volt.
-Hééj,engedjenek el! Nem csináltam semmit!
-Hát ha a szülei megölése magának semmit sem jelent,akkor itt bajok vannak.-szólalt meg a mellettem álló rendőrfőnök.
Ránéztem Danira,aki még mindig az ajtóban állt és láttam az arcán a félelmet. Szerintem ő még jobban aggódott mint én.
Nem volt mit tenni,engedelmeskedve a rendőrnek beültem a kocsiba,majd pár perc múlva elhajttottunk a rendőrállomás irányába.
Az út kb. fél óra volt. Lassan,unalmasan telt az út. Egész végig azon gondolkoztam,hogy mi lesz velem ezek után? Lesz-e valami súlyosabb következménye a történteknek? Mi van ha kirúgnak vagy ami még rosszabb,ha börtönbe zárnak? Bele sem merek gondolni..
-Ébresztő kisasszony,megérkeztünk!-hallottam egy érdes hangot,majd feleszméltem a bambulásból.
-Mit fognak most csinálni?-kérdeztem kissé remegő hangon.
-Kihallgatjuk magát.-érkezett a válasz.
Oké..csak kihallgatnak..semmi extra. Nyugodtan kell maradnom. Nem szabad,hogy észrevegyék,hogy félek,akár csak egy kicsit is.
-Erre fáradjon kisasszony.-mondta a rendőrkapitány és ez nagy fekete ajtó irányába mutatott.
-Nem vagyok kisasszony,főleg nem magának!-mondtam,de nem volt időm megnézni az arckifejezését,mert a mellette álló civil ruhában levő alak elkezdett lökdösni az ajtó felé.
-Naa,ne lökdössön már,tudok menni egyedül is!-kiáltottam rá.
Beléptem az ajtón és egy hatalmas szobában találtam magam. Pont olyan volt mint amilyen a filmekben szokott lenni. Az ajtóval szemben,a szoba közepén egy hatalmas asztal volt aminek egy-egy végében egy szék volt elhelyezve. Az asztalon valami papírok voltak,meg egy kisebb lámpa. Először egy kicsit kirázott a hideg a helytől,de idővel el is múlt ez az érzés.
Leültettek az egyik székre majd magamra hagytak azzal a paranccsal,hogy foglaljam el magam,amíg meg nem érkezik a ügy vezetője. Nem kellett sokáig várnom,percek múlva megérkezett egy középmagas,öltönyös férfi.Leült a velem szemben levő székre.
-Jónapot. Mr. Brown vagyok,és én kaptam meg a szülei gyilkosságának ügyét.
-Mikor mehetek már haza?-kérdeztem hűvösen.
-Amint választ ad a kérdéseimre.-hangzott a felelet.
-Jó,akkor kezdjük el minél hamarabb..
-Akkor drága Eszter,először is mit csinált a szülei halálának időpontja előtt?
-Otthon voltam.
-És tudja ezt valaki bizonyítani?
-Nem,mivel egyedül élek..
-A szomszédok pár nappal ezelőtt,veszekedést hallottak a házból,majd látták magát ahogy elhagyja a házat. Mi történt önök között?
-Ahhoz aztán tényleg nincs köze.
-Összekaptak valamin a szüleivel,ön nagyon megharagudott rájuk és elhatározta,hogy megöli őket. Nem így volt kisasszony?
-Na mostmár elég! Nem mondok többet addig amíg nem szereznek nekem egy ügyvédet! És most hazamegyek!
-Nyugodtan! De nemsokára újra találkozunk.
Nem is kellett több. Felpattantam a székről és kiviharoztam a szobából.
