Harmadik fejezet

FIGYELEM!
Ez a blog tartalmaz szexuális utalásokat valamint csúnya beszédet is! Ezekért nem vállalok felelősséget.

Harmadik fejezet 

Miért történik ez? Hogyan jutottam el idáig?
Ezek a kérdések jártak a fejemben reggel ébredés után. Nem hagyhatom,hogy a szüleim büntetés nélkül megússzák azt,amit velem tettek.
Már csak egy kérdés maradt..hogyan álljak rajtuk bosszút? Mi az,amivel igazán fájdalmat tudnék nekik okozni? Ha a saját lányuk elvesztése nem okozott nekik problémát,akkor mi fog? Nehéz dolgom lesz..
Na de irány a munka! Egy cseppnyi kedvem sincs bemenni abba a porfészekbe. Az a hely tele van hülye,üresfejű emberekkel akik minden pénzüket italra és szerencsejátékra költik. Ráadásul még büdös is van! Amint tehetem átmegyek egy másik helyre.
Beléptem az ajtón.Rengeteg embert pillantottam meg magam előtt. Többet,mint amennyien tegnap voltak. Szájtátva mentem oda Joehoz.
-Mi ez a sok ember?-kérdeztem ámélkodva.
-Jó mi? Ez a sok ember itt mind miattad vannak itt.
A szemem elkerekedett. Hogy mi? Miattam? Ezt most nagyon is jól esett hallani.
-Ez szuper!-ugrándoztam.
Ez a kis jelenet el is felejtette velem minden bajomat. Boldogan ugrándoztam az asztalok között.
Ekkor még nem sejtettem,hogy mi fog ezek után történni.
Amint végettért a műszakom a jókedvem is elszállt. Ismét szembe kellett néznem azzal a tudattal,hogy a szüleim kidobtak,nekem pedig bosszút kell rajtuk állnom.Elindultam egyenesen a házunk felé. Azt sem tudtam mit csinálok,csak mentem előre amerre a lábaim vittek. Ahogy sétáltam az utcán végig hallottam a cipőm halk kopogását. Elértem a házunkig. Nagy bézs színű építmény volt. Két emeletes. Az elején egy erkély helyezkedett el a hátsó kertben pedig egy terasz volt. Amint ezeket megláttam,minden eszembe jutott. A sok évnyi szenvedés a falak között. A magány és szomorúság amit éreztem. Az,hogy milyen egyedül voltam mindvégig. Ezek a gondolatok mint egy késdöfés hatoltak be e a szívembe.Nem bírtam tovább. Éreztem ahogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon.Nem is álldogáltam ott tovább,benyitottam az ajtón. Szerencsémre az én édesdrága szüleim soha nem zárják be az ajtót. Milyen kis felelőtlenek.
Beléptem az ajtón. A konyha felé indultam. Azt sem tudtam mit  csinálok.Nem tudtam irányítani a testem.
Kihúztam az evőeszközös fiókot és előhúztam belőle egy hosszú kést,majd a szüleim szobája fel vettem a irányt.

 Lassan ballagtam fel a lépcsőn a késsel a kezemben. Már a szüleim szobája előtt voltam. Kinyitottam az ajtót,besétáltam,majd  az ágyuk főlé hajoltam. Megpusziltam mindkettőjük homlokát,majd a szívükbe szúrtam a kést.